4.8. TANULÁS

Az óvodáskorú gyermekben erős a vágy, hogy megismerje az őt körülvevő világot. Minden érdekli, ami körülveszi, ami akadályt jelent, ami új, amit lát és élményként rögzíthet. A szerzett tapasztalatok, ismeretek fokozzák a gyermek problémaérzékenységét, ismeretei önálló felhasználását.

Célunk a gyermeki képességek olyan szintre történő fejlesztése, mely  a későbbi életszakasz fejlődéséhez megfelelő alap lehet.

Feladatunk a folyamatos tanulás feltételeinek biztosítása:

-         a spontán adódó helyzetek kihasználásával,

-         természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon a tapasztalatszerzés biztosításával,

-         kezdeményezett foglalkozások szervezésével.

A képességfejlesztés során előtérbe helyezzük a valóságos problémák megoldásának konkrét, sokszori, cselekvő bejárását, amellyel nemcsak egyedi ismeretekhez juttatjuk el a gyerekeket, hanem megtanulják gyakorlati módon az ismeretszerzés útját is. Abból indulunk ki, hogy milyen élmények motiválják a gyermekek tevékenységét, mit lehet játszani, ehhez rendeljük hozzá a képességfejlesztést.

Fontosnak tartjuk a tanulási folyamatban is a komplexitást:

-         mozgás, beszéd, zene, irodalom, ábrázolás, környezet, matematika összefüggéseit (anyag koncentráció),

-         képességfejlesztés, készségalakítás során az integrációt.

A tanulás tartalmát elsősorban a gyermek közvetlen környezetéből választjuk.

Mivel a gyermekek fejlődése nem egyenletes, egyéni fejlettségüknek megfelelően, differenciált bánásmóddal segítjük elő önértékelésük fejlődését (feladatadás, értékelés egyénre szabottan).

A fejlesztési tevékenység kötetlen formában valósul meg kiscsoportban, középső csoporttól bevezetjük a kötelező foglalkoztatási formát is. Kötelező foglalkozás alatt azt értjük, hogy a gyermekeknek a tevékenységben való részvétele kötelező, ez nem azonos a kötött foglalkoztatási formával. Befolyásolja a döntésünket (kötelező vagy kötetlen) a csoport aktuális fejlettsége, állapota, a foglalkozás tartalma, a helyi adottságok. Kötetlen foglalkoztatás alkalmával több lehetőség nyílik a differenciált feladatadásra, egyéni fejlesztésre. Kötelező foglalkozás szervezésével biztosítjuk a feladattudat, önállóság, figyelem, fegyelem fejlődését. Kötelező foglalkozás szervezése esetén is törekszünk az oldott légkör megteremtésére. A játékos tevékenység motiválja a gyermeket – nem csökkenhet az alkalmazott játék és játékosság szerepe.

Vegyes csoportokban fokozott egyénre szabott fejlesztést valósítunk meg. Kiemelten kezeljük a nagycsoportosok célzott fejlesztését.                 

A tanulás formái:

1.      Utánzásos, mintakövetéses tanulás (szokások, viselkedés, kommunikáció).

2.      Játékos tapasztalatszerzés (tárgyak, anyagok tulajdonságai, természeti jelenségek).

3.      Gyermeki kérdésekre adott válasz útján történő ismeretszerzés (folyamatos az óvodai életben).

4.      Az óvónő által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés (piac látogatás, állatkerti séta, növények és állatok életjelenségei, természeti jelenségek megfigyelése, anyagok tulajdonságai, érzelmek-hangulatok megjelenése; szín, ritmus, formák, hangok, ízek, illatok).

5.      Gyakorlati problémafelvetés megoldása (játékban, munkában, tanulásban).

6.      Kezdeményezett foglalkozások.

A tevékenységek  minimális heti megoszlása

Elvárt eredmény:

-         A gyerekek gyakorolják a gondolkodási műveleteket, fejlődnek gondolkodásfajtáik

-         Heti rendszerességgel ábrázolnak, énekelnek, verselnek, hallgatnak mesét, ismerkednek a környezetükkel, részt vesznek testnevelés foglalkozáson.

-         A pedagógusok kihasználják a napközben adódó spontán helyzeteket a gyerekek tapasztalat szerzésére

-         A pedagógusok hetirendnek megfelelően tervezik, szervezik a foglalkozásokat